A Jægersborg Dyrehave nem az a tipikus egynapos kirándulás Koppenhágából. Ne várj nagy kastélyokat, múzeumokat vagy képeslapra illő óvárosokat. Ide inkább a természetért érdemes jönni: erdős-dombos tájakért, amiktől néha teljesen elfelejted, hogy a világ egyik leglaposabb országában jársz, a közelben nézelődő (vagy épp szaladó) szarvasokért, és a gyönyörű Øresund-panorámáért – jó időben akár egészen Svédországig ellátni.
Mesélek a mi kirándulásunkról a Jægersborg Dyrehave-ben, arról, hogy miért ennyire különleges ez a park, és hogy mit találsz itt.
Ha szereted a természetet, és a koppenhágai utad alatt egy jó ötletet keresel egy városon kívüli napra, akkor mindenképp vedd számításba a Klampenborg melletti Jægersborg Dyrehave-et.
A Jægersborg Dyrehave rövid története
A Jægersborg Dyrehave – szó szerint nagyjából „Vadászkastély Szarvaspark” – egy UNESCO világörökségi terület része, és közvetlenül Koppenhága északi részén fekszik, a világ legrégebbi vidámparkja mellett. Sőt, a Bakken (a régi vidámpark) ennek a zöld csodának a része – annak a területnek, ami régen a dán királyi család „játszótere” volt.
1670 és 1777 között a parkot a király parforce-vadászatokra használta. Ez egy drámai, „megrendezett” vadászati forma volt: lovasok, kutyák, és egy gondosan megtervezett útvonal az erdőben. Ezt nehéz elképzelni, miközben manapság itt sétálsz – főleg azért, mert az egész hely hangulata annyira nyugodt.
A ma szabadon kószáló szarvasok leszármazottai azoknak az állatoknak, amelyek egykor teljesen más körülmények között éltek itt. És pont ez Dyrehaven bája: ez nem állatkert, nem „kerítéssel elzárt” természetélmény, hanem egy élő táj, ahol békésen osztozol a térben a vadon élő állatokkal.
És egy érdekes extra: itt játszották 1897-ben az első futballmeccset dán földön. Később pedig Dyrehaven fokozatosan azzá vált, ami ma: egy királyi erdővé, amely 1756 óta nyitva áll a nagyközönség előtt.
De akkor jöjjön a mi kirándulásunk a fővárosból ebbe a gyönyörű parkba.
Hogyan jutsz el a Jægersborg Dyrehave-be?
A Jægersborg Dyrehave nagyjából 18 km-re fekszik Koppenhágától északra. Mi a belvárosból a Helsingør felé tartó vonallal mentünk fel Klampenborgig, majd onnan a 388-as busszal tovább még pár megállót.
Amikor végül leszálltunk a Springforbivej (Strandvejen) megállónál, nem tudtunk ellenállni: először megnéztük a vadregényes partszakaszt. Ez a rész nem tartozik a szarvasparkhoz, de elég természetesen kapcsolódik hozzá. Nem voltunk itt tíz percnél többet, de az, hogy sétáltunk egy kicsit a parton, és az álmos fák és bokrok között kibámultunk a ködös szorosra, már rögtön megadta a nap alaphangulatát.
Nézd meg az alábbi interaktív térképet, hogy lásd, hol van a Jægersborg Dyrehave, és a cikkben említett többi hely:
Café Tvendehus útközben
Őszintén? Mi csak egy nyilvános mosdót kerestünk, mielőtt bemennénk a parkba – és így találtunk rá erre a kedves, természet közepén álló kávézóra, a Tvendehusra.
De először is igen, van egy nyilvános mosdó közvetlenül a Jægersborg Dyrehave mellett, ott, ahol mi leszálltunk a buszról, egy hatalmas parkoló szélén. És ingyenes – ahogy Dániában a legtöbb nyilvános mosdó.
Miután ezen túlvoltunk, megnéztük a gyönyörű, régi házat is – mert ez egy nagyon hangulatos kávézó, amit simán érdemes felkeresni, ha erre jársz.
Még ennyire közel Koppenhágához is volt benne valami igazi vidéki báj, amit az ember inkább a „vidéki Dánia” kategóriában várna. Mi most csak kávéztunk, de a sütemények és a szendvicsek is brutál jól néztek ki. Szerintem jó ötlet ide egy könnyű ebédet is betervezni – biztos vagyok benne, hogy az ételek is kiválóak. Tudod, vannak helyek, amikről egyszerűen ránézésre és a hangulatból érzed ezt.
Szarvasok útközben
A rövid kávészünet után átsétáltunk a vasút alatt, és bementünk a parkba.
Ide egy nagy, kerítéssel körbevett kapun keresztül lehet bemenni. De ez csak azért van, hogy az állatok bent maradjanak – te viszont szabadon bemehetsz. És amint átléped a kaput, azonnal bent vagy egy olyan helyen, amit én inkább erdőnek írnék le, mint parknak. Képzelj el egy hatalmas, nyilvános erdőt, kb. 1100 hektáros területtel. Ez elképesztő méret egy szarvasparkhoz – de Dániában ez valahogy teljesen természetes.
Szabadon kóborolhatsz itt egész nap, nézheted a golfpályán játszókat, és simán belefuthatsz pár száz méterre legelésző vagy szaladgáló szarvasokba is. Igen, a golfpálya a parkon belül van – úgyhogy gondolom, néha a szarvasok simán rátévedhetnek a gondosan ápolt greenekre. De bocsánat, elkalandoztam egy kicsit.
Alapvetően rajtad múlik, mit csinálsz itt. A barátokkal, családdal vagy gyerekekkel eltöltött kellemes hétvégi délutánon túl ez egy nagyon népszerű biciklis útvonal is, és sokan futnak is a parkban. Mi végül visszasétáltunk Klampenborgba – ez kb. 7 km séta volt a Jægersborg Dyrehave rétjein és erdein keresztül.
Ha már itt jársz, az Ermitageslottet-et (Hermitage-kastélyt) mindenképp meg kell nézned. Ez a 18. századi barokk vadászkastély 1734–36 között épült, és egy nagy rét közepén áll, egy domb tetején – ami dán viszonylatban már-már „extrém magaslat”. Nyilván csak viccelek, de ne felejtsd el: egy olyan országban vagy, ahol a legmagasabb pont is csak 170 m. De megint elkalandoztam.
A szarvasokat mi itt láttuk igazán közelről. Elég közel oda lehetett menni hozzájuk, de épp egy olyan részen legeltek, ahová nem volt szabad bemenni – hogy békében tudjanak enni.
Gyönyörű, dombos táj
Visszafelé Klampenborg felé egy hatalmas csapat szarvast is láttunk, de ők jóval távolabb voltak, így nem adta ugyanazt a közvetlenül mellettünk vannak érzést.
A vasútállomás felé vezető út dombosabb és erdősebb. Itt volt az a rész, ahol néha tényleg olyan érzésem volt, mintha nem is Dániában lennék – ebben az elképesztően lapos országban. Ennek a szakasznak az egyik csúcspontja az öreg tölgyfa, a Forester’s Oak („az erdész tölgyfája”), amiről azt írják, hogy az 1200-as évekből származik.
Összességében ez a nap egy nagyon szép kis kiruccanás volt a koppenhágai hétköznapokból. A belvárosból kb. 40 perc alatt ideértünk, mégis olyan volt, mintha egy teljesen más világban lennénk. Tényleg feltöltődtünk, és másnap sokkal frissebben tértünk vissza a rendes életbe.
Megjegyzés: a képek március elején készültek, amikor mi jártunk a parkban. Nyáron és kora ősszel még ennél is szebb.
