Mindössze egy napom volt Oslóban, Norvégia fővárosában, de szerettem volna felfedezni a helyi ételkultúrát, és saját magam is megkóstolni, mit esznek hagyományosan a norvégok.
Ez nem Michelin-csillagos éttermek körútja. Minden hely, ahol jártunk, könnyedén beilleszthető egy átlagos városnéző programba. Akár csak egy napot töltesz a városban, akár hosszabb időre érkezel, megmutatom, szerintem hová érdemes elmenned és mit érdemes megkóstolnod, ha szeretnél valódi ízelítőt kapni Norvégiából ebben a csodálatos fővárosban.
Inkább videón néznéd meg?
Videót is készítettem erről az oslói gasztrotúráról (angolul), amelyben megmutatom a helyeket, ahol jártunk, és ami még fontosabb, az ételeket is, amiket ténylegesen megkóstoltunk – a skolebrødtől és a norvég gofritól kezdve a pølse i lompén és a kjøttkakeren át egészen a rénszarvashúsig.
Ha inkább saját szemeddel néznéd meg az ételeket és a helyeket, mielőtt eldöntöd, mit illessz be az oslói programodba, a teljes videót megnézheted alább.
Bejutás a városba
Az első lépés természetesen az volt, hogy bejussunk a városközpontba az Oslo Gardermoen repülőtérről.
Ez egy meglehetősen egyszerű vonatút, ami körülbelül 20 percig tart. Külön útmutatóm is van arról, hogyan juss el az oslói repülőtérről a városközpontba, úgyhogy ha a részletekre is kíváncsi vagy, azt a cikket érdemes megnézned.
Amit viszont itt is érdemes megemlíteni, hogy mi az olcsóbb Vy-vonatot választottuk, és az út Oslo központi pályaudvarára – amit általában egyszerűen Oslo S-nek hívnak – így is mindössze 23 percig tartott.
A 24 órás Ruter-jegyünk érvényes volt erre a vonatra is, így miután aktiváltuk, a következő 24 órában a repülőtérre és onnan történő utazásunk, valamint az oslói tömegközlekedésünk is le volt fedve.
Ahogy látni fogod, ez nagyon jól jött, mert néhány hely, ahol ettünk, már kissé kívül esett a közvetlenül, gyalog könnyen bejárható belvároson.
Skolebrød
Az első dolog, amit megkóstoltam, talán nem a legkalandosabb választás, de kétségtelenül norvég.
Mivel ez az egynapos kirándulás nem csak az evésről szólt, először Oslo felfedezésével kezdtünk azon az utcán, amit talán a város főutcájának nevezhetnénk: a Karl Johans gatén.
Közvetlenül e fő sétálóövezet mellett, a Baker Hansen nevű pékségben rendeltem egy skolebrødt első oslói finomságként.
A skolebrød szó szerint azt jelenti, hogy „iskolakenyér”, és Norvégia egyik legnépszerűbb péksüteménye. Oslo és az egész ország pékségeiben megtalálhatod.
Egy édes kelt tésztáról van szó, amelynek a közepét vaníliakrém tölti meg, a tetejére pedig általában cukormáz és kókuszreszelék kerül.
A skolebrød első hallásra talán nem tűnik különösebben szokatlannak – hasonló péksüteményeket Európában és a világ más részein is találhatsz. De a kivételesen puha tészta, az erőteljes kókuszíz és a lágy vaníliakrém sokkal emlékezetesebbé tette, mint amire számítottam.
Ha csak egy egyszerű, hétköznapi norvég péksüteményt szeretnél megkóstolni oslói – vagy bármilyen norvégiai – látogatásod alatt, valószínűleg ezzel a legegyszerűbb kezdeni.
Vaffel med brunost a Haralds Vaffelnél
Maradjunk még az édes ízeknél, de most próbáljunk ki valami sokkal jellegzetesebbet.
Villamossal mentünk a Haralds Vaffelhez – így legalább a 24 órás jegyünket is kihasználtuk –, ami valószínűleg Oslo egyik legismertebb gofrizója.
Itt egy igazi norvég különlegességet próbáltam ki: a vaffel med brunost nevű ételt. Ez klasszikus norvég gofri az ország híres barna sajtjával.
A norvég gofri egészen más, mint a vastag belga vagy amerikai változatok. Általában vékonyabb és puhább, nem pedig ropogós, és hagyományosan szív alakú gofrisütőben készítik. Magában enyhén édes és meglehetősen egyszerű ízű, ezért a feltétek különösen fontosak.
Én a teljesen megpakolt változatot választottam lekvárral, tejföllel és brunosttal, vagyis több klasszikus norvég feltét kombinációjával.
Még csak meg sem kell jegyezned ezeket. Egyszerűen kérd a személyzettől a leghagyományosabb változatukat.
A lekvár édességet és gyümölcsös ízt ad, a tejföl hűvös, enyhén savanykás kontrasztot, a brunost pedig összetéveszthetetlen, karamellás és kissé sós ízt az egésznek.
A brunost – Norvégia híres barna sajtja – úgy készül, hogy a savót addig főzik, amíg a tejcukor karamellizálódik. Innen származik jellegzetes színe és íze is. Ha pedig megtetszik, nagyobb szupermarketben vagy akár a repülőtéren is könnyen vehetsz belőle, hogy hazavidd.
Nekem nagyon ízlett ez a kombináció, és örülök, hogy kipróbáltam egy igazi norvég gofrit. Ha belefér ez a kis kitérő az oslói programodba, szerintem a Haralds Vaffel mindenképpen megér egy látogatást.
Pølse i lompe a Syverkioskennél
Mielőtt leülnénk a nap főétkezésére, próbáljunk ki még egy tipikus norvég falatot.
A pølse i lompe tulajdonképpen a hot dog helyi változata: a virslit zsemle helyett egy vékony, puha burgonyalepénybe – lompéba – csavarják.
Rendkívül egyszerű kombináció, ugyanakkor nagyon hagyományos is. Valószínűleg ez az egyik leginkább norvégnak mondható street food, amit megkóstolhatsz.
Villamossal mentünk oda, majd busszal vissza, hogy meglátogassuk a Syverkiosken nevű helyet, Oslo egyik utolsó hagyományos hot dog-bódéját, és kétségtelenül a város egyik legismertebb helyét, ha pølse i lompét szeretnél enni.
A lompe egy tipikus norvég, puha, kerek burgonyalepény. Főként főtt, áttört burgonyából készül, egy kevés liszttel és sóval. Zsiradék nélkül sütik, hagyományosan egy takke nevű lapos sütőlapon.
A lompét különféle édes és sós töltelékekkel is fogyasztják, de az egyik legismertebb felhasználási módja éppen a pølse i lompe, amikor virslit csavarnak bele.
Őszintén szólva nekem sokkal jobban ízlett, mint egy hagyományos hot dog – bár ez természetesen ízlés kérdése.
Nem egy nagy, levegős zsemlébe harapsz, hanem egy vékony, mégis meglepően tartalmas lepénybe. Így a virsli és a feltétek ízei sokkal jobban érvényesülnek. Ráadásul nem okozza azt az elnehezült, puffadt érzést sem, amit egy zsemle néha igen – hogy aztán fél órával később újra éhes legyél.
A pølse i lompét hagyományosan ketchuppal, mustárral és ropogósra sült hagymával kínálják. Itt – és más helyeken is, ahol árulják – azonban több modern feltét közül is választhatsz.
Én krumplisalátával kértem, ami a tulajdonos szerint szintén nagyon tipikus norvég feltét.
Kaffistova – hagyományos norvég ételek
Egyetlen éttermet próbáltunk ki az oslói látogatásunk során: a Kaffistovát, egy hagyományos helyet, ahol 1901 óta szolgálnak fel norvég ételeket Oslo belvárosában.
Az élményünk egy kisebb kavarodással kezdődött.
Telefonon próbáltunk asztalt foglalni, de azt mondták, hogy ez nem lehetséges, egyszerűen menjünk oda fél nyolc körül. Amikor pontosan ezt tettük, az egyik pincér először közölte velünk, hogy nincs szabad asztal.
Szerencsére végül sikerült helyet találniuk nekünk, és onnantól kezdve kedves volt a kiszolgálás.
A látogatásunk idején meglepően rövid volt az étlap, mindössze néhány hús- és halétellel.
Ez tehát nem feltétlenül az a fajta étterem, ahol egyetlen este alatt végigkóstolhatod az összes híres norvég fogást. Amit viszont felszolgálnak, az határozottan a hagyományos norvég konyhában gyökerezik.
Az étlap változhat is, ezért érdemes megnézned, mi kapható éppen akkor, amikor ott jársz.
Én a norvég húsgombócot, vagyis kjøttkakert rendeltem, ami barna mártással, főtt burgonyával, vörösáfonya-lekvárral és borsópürével érkezett.
Mint kiderült, ennél hagyományosabb kombinációt nehéz lenne találni: a norvég kjøttkakert gyakran kínálják főtt burgonyával, barna mártással, szárított borsóból készült pürével vagy más zöldséggel, illetve vörös áfonyával.
Kellett néhány falat, mire megszoktam az ízét – de ezt jó értelemben mondom.
Egészen más volt, mint a svéd húsgombóc, amit a legtöbb külföldi látogató valószínűleg ismer. Tömörebb és sokkal intenzívebben fűszerezett.
Az állaga szinte egy főtt pástétomra emlékeztetett: tömör és finomra dolgozott volt, nem pedig laza és szaftos, és a fűszerezése is sokkal erőteljesebben érvényesült.
A Kaffistova pedig láthatóan komolyan veszi a kjøttkakert. Az étterem saját állítása szerint évente több mint négy tonnát adnak el belőle, ami valószínűleg elárul valamit arról, mennyire összeforrt ez az étel a hellyel.
Megkóstoltuk a rénszarvasburgerüket is, amit gluténmentes bucival kértünk.
El kell ismerni, a gluténmentes buci nem tette ezt a valaha látott legfotogénebb burgeremmé, de már önmagában nagy pozitívum volt, hogy egyáltalán volt ilyen lehetőség.
A rénszarvashús íze egyértelműen erőteljesebb és kissé vadasabb a hagyományos marhahúsénál, így azonnal érzed, hogy valami mást eszel.
Ráadásul ez az egyik olyan hús, amelyet a legerősebben kötnek a norvég konyhához, különösen Észak-Norvégia ételeihez és a számi hagyományokhoz.
A világ legjobb tortája – vagy inkább az, amit nem sikerült megkóstolnunk
A legnagyobb csalódásomnak a Kaffistovában semmi köze nem volt ahhoz, amit ténylegesen megettünk.
Kifejezetten úgy terveztem, hogy megkóstolom a Verdens beste nevű tortát, amelynek a neve szó szerint azt jelenti, hogy „a világ legjobbja”. Kvæfjordkake néven is ismert, Norvégia egyik leghíresebb tortája, és a Kaffistova volt az egyik olyan hely, ahol különösen szerettem volna megkóstolni.
Sajnos körülbelül egy héttel a látogatásunk előtt megváltoztatták az étlapot, és levették róla a tortát.
Ez önmagában is elég csalódás lett volna, de még az este egyik furcsább kiszolgálási pillanatához is vezetett.
Nem láttam a tortát a pultban, az egyik pincér azonban biztosított róla, hogy még van, és felvette a rendelésemet.
Aztán nem történt semmi.
Körülbelül 20 perc után megkérdeztem egy másik munkatársat, hogy mi történt. Nagyon elnézést kért, és elmagyarázta, hogy az a pincér, aki felvette a rendelésünket, időközben már hazament – és úgy tűnik, nem tudta, hogy a tortát időközben levették az étlapról.
Így ezúttal nekem nem jutott a világ legjobb tortájából.
Mivel mindössze egy napunk volt Oslóban, egyszerűen már nem maradt elég időm arra, hogy máshol kezdjek el vadászni rá. De ha neked több időd van, az én balszerencsém ne tartson vissza. Verdens bestét Oslo több helyén is kínálnak, és szerintem Norvégia egyik leghíresebb tortáját mindenképpen érdemes megkeresni.
Glutenfrihuset Tøyen – remek megálló gluténmentes péksüteményekhez
Ha gluténmentesen étkezel, Oslóban valójában meglehetősen egyszerű dolgod lesz.
A város több pontján is találhatsz gluténmentes péksüteményeket, és a Baker Hansennek – abban a pékségben, ahol a skolebrødt is kipróbáltuk – több üzletében általában néhány különböző gluténmentes opció is van.
Ha viszont sokkal nagyobb választékot szeretnél, akkor a Glutenfrihuset Tøyen az a hely, amit kifejezetten felkeresnék.
Kellett hozzá egy kis kitérő a közvetlen belvárosból, de abszolút megérte.
Nagyon sokféle gluténmentes péksüteményük volt, így ahelyett, hogy egy vagy két lehetőségre lennél korlátozva, megkapod azt a ritka élményt, hogy egy valódi péksüteményes pult kínálatából válogathatsz – még akkor is, ha gluténmentesen étkezel.
A csúcspont a fahéjas csiga volt.
A gluténmentes péksütemények néha kissé tömörek vagy szárazak tudnak lenni, ez viszont meglepően levegős, puha és tényleg nagyon finom volt.
Ha te vagy valaki a társaságodból gluténmentesen étkezik, a Glutenfrihuset Tøyent mindenképpen felvenném a listára.
Håndbakt Tøyen – kávé és kardamomos csiga
Ha pedig olyan társasággal utazol, ahol egyesek esznek glutént, mások viszont nem, szinte közvetlenül a Glutenfrihusettel szemben találtunk egy nagyon praktikus megoldást.
A Håndbakt Tøyen egy kellemes kis kávézó, nagyon helyi hangulattal, jó messze Oslo legturistásabb részeitől.
A kávé jó volt, és a kardamomos csigájuk is, ami egy másik klasszikus északi péksütemény.
A számomra ismerősebb dán kardamomos csigákhoz képest ezek érezhetően könnyedebbek, levegősebbek voltak, és valamivel kevésbé intenzíven kardamomosak.
Én személy szerint jobban szeretem a tömörebb, erősebben fűszerezett dán változatot, de ez így is nagyon kellemes péksütemény volt, amit mindenképpen érdemes megkóstolni.
Ha tehát a társaságodban eltérő étkezési igények vannak, Tøyennek ez a kis sarka különösen jól működik: az utca egyik oldalán gluténmentes péksütemények, szinte pontosan velük szemben pedig kiváló hagyományos péksütemények és kávé.
Egy kis norvég íz hazavitelre
Mivel ilyen rövid volt az oslói látogatásunk, hazafelé indulás előtt még néhány élelmiszert is betettem a táskámba.
A lompét, vagyis Norvégia burgonyalepényét otthon is elkészítheted, de jóval egyszerűbb venni belőle egy csomaggal gyakorlatilag bármelyik norvég szupermarketben.
A brunostot, vagyis a norvég barna sajtot viszont a legtöbben aligha próbálnák meg otthon elkészíteni.
Ezt valamivel nehezebben találtam meg, de szerencsére az oslói repülőtér delikátüzleteiben is árulták. Így sikerült hazavinnem egy csomaggal, és valamelyik nap én is elkészítem majd a híres vaffel med brunostot.
Már csak egyetlen dolog hiányzik a konyhámból az autentikus norvég változathoz: a klasszikus, szív alakú gofrisütő.
Egy napnyi ízelítő Oslóból
Így nézett ki tehát az én egynapos oslói kóstolóm: a skolebrødtől és a barna sajtos gofritól a pølse i lompén és a norvég húsgombócokon át egészen a rénszarvashúsig – és persze ott volt az a torta is, amely végül kimaradt.
Mindabból, amit megkóstoltam, talán a pølse i lompe volt a legnagyobb meglepetés.
Bármilyen egyszerű is, ezt enném meg a legszívesebben akár már holnap újra – bár a Verdens bestével még mindig van egy befejezetlen ügyem.
És pontosan ezt szeretem abban, amikor utazás közben helyi ételeket fedezek fel. Nem kell mindig drága éttermeket vagy bonyolult fogásokat jelentenie. Néha egy virsli köré tekert burgonyalepény épp annyit mesél egy helyről – és még jobb emléket ad, amit hazavihetsz magaddal.
